Pártverseny-mintázatok és blokk-politika Kelet-közép Európában (1990-2009)

A tanulmány a pártrendszerek belső szerkezetének legfontosabb jellemzői mentén jellemzi a kelet-közép európai országok elmúlt két évtizedét és megvizsgálja, hogy a pártversengés különböző sajátosságai hogyan függnek össze egymással. A szerzők a fragmentáltságot, a polarizációt, az illékonyságot, és a Peter Mair által bevezetett zártságot a pártversengés meghatározó dimenzióiként kezelik, de ezekkel egyenrangúnak ítélik a pártok közötti viszonyok kvalitatív jellemzőt. Az utóbbi kategóriába tartozik annak a kérdése, hogy a pártok közötti szövetségi viszonyok mennyire tartósak, hogy az ideológiai hasonlóságnak mekkora szerepe van a koalíció-kötésnél s hogy hány és milyen ideológiájú tábor létezik egy adott pártrendszerben. Az adatok elemzése megmutatta, hogy az elmúlt időszakban a pártviszonyok Magyarországon és Csehországban sokkal kikristályosodottabbak voltak, mint Szlovéniában, Észtországban, Bulgáriában és Lettországban, míg a térség többi állama e két csoport között helyezkedett el. A szavazatingadozás kivételével a többi mutató meglehetősen hasonló rangsort alakított ki a pártrendszerek között, igazolva, hogy létezik egy intézményesedési tünetegyüttes, amelynek azonban a pártelitek által kevéssé kontrolált illékonyság nem szerves része.

The article analyzes the last two decades of Eastern-Central European countries along the principal dimensions of party systems. It also investigates the relationships among the various attributes of party competition. The authors regard polarization, fragmentation, closure (introduced by Peter Mair) and volatility as principal dimensions of party systems, but they argue that the qualitative characteristics of party relationships are as relevant as these much researched standard dimensions. They draw attention and systematically scrutinize questions such as how durable are the alliances among parties, how consequential ideological similarities are in government building, and how many and what kind of ideological camps exist in a given party system. The examination of the data proves that for most of the analyzed period the party relations were more crystallized in Hungary and the Czech Republic than in Slovenia, Estonia, Bulgaria and Latvia, while the other countries of the region were situated between these two groups. With the exception of volatility the analyzed indicators moved rather closely together, indicating that it is legitimate to talk about a syndrome of institutionalization. Since the party elites have relatively little control over volatility, the latter variable is not an integral part of the syndrome.