Miért emlékezünk?

Amikor a mindennapi köznyelvben az emlékeinkről beszélünk, olyan múltbeli események felidézésére utalunk, amelyeket saját magunk tapasztaltunk meg. A kognitív pszichológiában az emlékek ilyen megnyilvánulását epizodikus emlékezetnek nevezik. Az epizodikus emlékezet megkülönböztethető más pszichológiai jelenségektől, amelyek ugyancsak múltbeli történések jelenbeli hatásait tükrözik (ilyenek a tanulás, a megszerzett tudás, a szemantikus és az önéletrajzi emlékezet különböző példái, a dolgok „ismerőssége” stb.), de hiányoznak azok a további ismérveik, amiket a múltra való emlékezés valódi aktusától meg szoktunk követelni.

When we talk about memories in everyday language, we are referring to the recollection of past events that we have experienced ourselves. In cognitive psychology, this manifestation of memory is called episodic memory. Episodic memory can be distinguished from other psychological phenomena that also reflect the present effects of past events (such as learning, acquired knowledge, various examples of semantic and autobiographical memory, the 'familiarity' of things, etc.), but lack the additional features that we are used to demand of the real act of remembering the past.