Magyarország EU-csatlakozása: Szélmalomharc és valós dilemmák

Az uniós csatlakozás sok tekintetben az államháztartási reformot idézi. Mindenki lelkes híve, de csak általában: addig, amíg a változás az ő köreit elnem éri. Amint azonban egy-egy lépés már a saját komfortos kis világát is megmozgatná, eljön az ideje a demonstrálásnak és a nemzetvesztők leleplezésének. Ebben a megközelítésben voltaképpen örülni kell annak, hogy minda szakmai, mind a szélesebb közvéleményben egyre gyakoribbak az uniós tagságárnyoldalait taglaló nézetek, sőt a politológiában már az euroszkepticizmusmegjelenését is meg lehetett figyelni. Egyre többen szembesülnek azzal, hogy az Európai Unió gyakorlata súlyos kihívástjelent a késői Kádár-korszakban kialakult és tömegessé vált betyármentalitással,az alsó-középosztályt is átható általános adólázadással, az áttekinthetetlenség jótékony homályából építkező gazdasági és társadalmi sikerstratégia, valaminta forma szerint életben és érvényben tartott jóléti állami ígérvények kettősével(nem nagyon békés, de egymás mellett élésével) jellemezhető magyar modellel szemben. Minél tényszerűbb egy-egy, az uniós csatlakozás konkrétumait bemutatóelemzés, annál élesebbé válik az a kontraszt, amely az itthon bevetté vált viselkedési minták, konfliktusmegoldás és érvényesülés, valamint az Unióban az elmúltévekre kialakult - és még inkább a kialakuló - gyakorlat között kirajzolódik.

EU accession resembles in several ways the question of reforming the system of public finance. Everyone is keen in principle, so long as their own spheres are unaffected. When a measure starts to shake up my cosy world, it is time to protest and expose the ones who are betraying the nation. In fact there is reason to welcome the increasing frequency with which professionals and members of the public are probing the dark sides of EU membership, and in political studies, even expressing Euro-scepticism. It is increasingly apparent that Union practice poses a strong challenge to the rogue mentality prevalent since the late Kádár period, the general rebellion against taxation even among the lower middle classes, the smoke-screen strategy for economic and social success, the Hungarian model of none-too-peaceful coexistence, marked by the ambiguous, yet still formally valid welfare promises of the state. The more factual the approach taken to analysing the specifics of accession, the stronger appears the contrast between prevalent Hungarian behaviour patterns and styles of conflict-resolution and self-assertion, and the practice developed by the Union in recent years.