Kubinyi András: egy életmű és egy díj

A magyar középkortudomány fejlődése szempontjából kétségkívül nagyon fontos korszaknak tekinthetjük a 20. század második felét. Amellett, hogy számos jelentős tudós egyéniség működött ebben az időszakban fontos tudományos eredményekkel, ugyanerre az időszakra tehetjük a modern értelemben vett középkori régészet kialakulását is hazánkban. Ebben az időszakban mind a középkorkutatás, mind pedig a középkori régészet egyik legkiemelkedőbb alakja Kubinyi András volt, akinek életpályája alapvetően két intézményhez kapcsolódott: a Budapesti Történeti Múzeumhoz és az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez.1 Munkásságának talán legfontosabb eleme a nemzetközi kitekintésben is nagy jelentőségű várostörténeti kutatás, de emellett ő volt a Mátyás- és Jagelló-kor egyik legjobb ismerője, s mindeközben kötetnyi tanulmánya jelent meg az egyháztörténet, a hadtörténet, valamint a társadalom- és gazdaságtörténet témakörében is.2 Tevékenységének sokrétűségét, oktatómunkájának színvonalát és interdiszciplináris jellegét jól mutatja az Országos Tudományos és Kutatási alap 2005-ben iskolateremtő professzorok számára kiírt új pályázatának eredménye is. Ezzel a támogatással indult el ugyanis Kubinyi András vezetésével az a kutatási program, amelynek célja a középkori magyar gazdaságtörténet összefoglalása volt a régészet, az anyagi kultúra és természetesen az írott források tükrében. Ez a komplex szemlélet nem véletlen: Kubinyi András kutatásait ugyan levéltárosként kezdte, de hamar felismerte, hogy a szűkös magyarországi írott forrásokat a tárgyi anyaggal és a képi ábrázolásokkal ki lehet egészíteni, s a hármat együtt elemezve és értelmezve lényegesen közelebb lehet jutni az egykori valóság megismeréséhez.3 Bár nem volt régész (noha folytatott ilyen tanulmányokat), már a Budapesti Történeti Múzeumban is régész közegben dolgozott, és a városban számos nagy ásatást, köztük a budai vár feltárását hivatalból is figyelemmel követte. Az ELTE Régészeti Tanszékének tanáraként és az önálló Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszék megalapítójaként az egyetemen ezt a komplex módszert adta tovább, ez lett a Kubinyi-iskola közös nyelve. Az említett gazdaságtörténeti kutatás eredménye egy sokszerzős monográfia volt először magyar, majd angol nyelven, amelyben a fejezetek nagy részét Kubinyi András tanítványai írták, különböző tudományterületeket képviselve.4 Kubinyi tanár úr azonban ezt már nem érte meg, 2007-ben távozott közülünk.

The second half of the 20th century can be considered a very important period for the development of Hungarian medieval studies. In addition to the many important scientific personalities who produced important scientific results during this period, it is also the time when medieval archaeology in the modern sense of the word was established in Hungary. One of the most prominent figures in both medieval studies and medieval archaeology during this period was András Kubinyi, whose career was essentially linked to two institutions: the Budapest History Museum and the Eötvös Loránd University.1 Perhaps the most important element of his work was his research on urban history, which was of great importance from an international perspective, but he was also one of the best experts on the Matthias and Jagellonian periods, and published volumes of studies on church history, military history, and social and economic history.2 The diversity of his activities, the quality of his teaching and the interdisciplinary nature of his work are also reflected in the results of the new call for applications for school professors launched by the National Science and Research Fund in 2005. This funding was used to launch a research programme led by András Kubinyi, the aim of which was to summarise medieval Hungarian economic history in the light of archaeology, material culture and, of course, written sources. This complex approach is no coincidence: although András Kubinyi started his research as an archivist, he soon realised that the scarce written sources in Hungary could be supplemented by material and visual representations, and that by analysing and interpreting the three together, we can come much closer to understanding the reality of the past.3 Although he was not an archaeologist (although he did study archaeology), he had already worked in an archaeological environment at the Budapest History Museum and had followed several major excavations in the city, including the excavation of Buda Castle. As a lecturer in the Department of Archaeology at ELTE and founder of the independent Department of Medieval and Early Modern Archaeology at the university, he passed on this complex method, which became the common language of the Kubinyi School. The result of the aforementioned research on economic history was a monograph, first in Hungarian and then in English, in which most of the chapters were written by András Kubinyi's students, representing different fields of study.4 However, Professor Kubinyi was not worth it, and he passed away in 2007.