Ki veszítette el Közép-Európát?

Ez a gondolatmenet Közép-Európa hosszú távú pályafüggőségének vitájához szól hozzá. Elfogadva a Szűcs Jenőhöz kötődő, alapvetően nem anyagi szempontokon alapuló érvelés relevanciáját és a járadék-képződés szerepét, ez az írás kinyitja a vitát és néhány további szemponttal egészíti ki a nagy távlatú áttekintést. Kiemelt szerepet kap az értelmezésben az útteremtés lehetősége, a – főképp a főáramú gazdaságpolitikai reform-irodalomban középpontba állított – kritikus időpontokban meghozott vagy elmulasztott stratégiai döntések szerepe. Kételkedő választ ad arra a kérdésre, hogy vajon „hagytuk-e” hogy így legyen, vagy inkább a szándékolt és szándékolatlan döntések, valamint az örökség és a külső feltételekhez történő alkalmazkodás együttese alakította a végeredményt.

This reflection contributes to the debate on the long-term trajectory of Central Europe. By accepting the relevance of the argument based on the essentially non-material aspects of the Jenő Szűcs argument and the role of annuity formation, this paper opens up the debate and adds some further aspects to the long view. The possibility of pathfinding and the role of strategic decisions taken or not taken at critical junctures, which is a focus of the mainstream economic policy reform literature, are highlighted. It provides a doubtful answer to the question of whether we 'let it be' or whether it was a combination of intended and unintended decisions, as well as legacies and adaptation to external conditions, that shaped the outcome.