„Betegségét szklerának becézi, saját magát pedig nyominak” – fogyatékosságábrázolás a 24.hu online hírmédia-felületen

Miközben a fogyatékossággal élő személyek társadalmi reprezentációja jellemzően a médiában való megjelenésükben tükröződik, a média vissza is hat a valóságra, közös nyelvezetet és képzeteket teremt. A fogyatékos emberek kirekesztésének változó és új mechanizmusai c. TÁRKI-kutatás keretében az egyik legnagyobb hazai hírportálon, a 24.hu oldalon három év alatt (2019. május 1. 2022. április 30.) megjelenő cikkeket vizsgáltuk. Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az online hírmédia milyen mértékben foglalkozik a fogyatékossággal élő személyekkel, hogyan tekint rájuk, milyennek láttatja őket. Az eredmények azt mutatják, hogy a fogyatékosságábrázolásokban a különbözőség–hasonlóság folyamatos dinamikája érvényesül. Számos tényező hat abba az irányba, hogy marginalizálja, kirekessze, láthatatlanná tegye a fogyatékossággal élő embereket (pl. alacsony előfordulás a tartalmakban, medikalizálás, infantilizálás, lekicsinylés, tabusítás). Ugyanakkor ezzel szemben megjelenik egy alternatív, rezisztens látásmód is, mely egy jóval sokszínűbb képet mutat, és amelyben maguknak az érintetteknek a hangja is hallatszik (blogok, honlapok, közösségimédia-felületek stb.).

While the representation of persons with disabilities in society is typically reflected in their appearance in the media, the media also reacts to reality, creating common language and perceptions. In the framework of the TARKI research entitled Changing and New Mechanisms of Exclusion of People with Disabilities, we examined articles published over a three-year period (1 May 2019 – 30 April 2022) on one of the largest Hungarian news portals, 24.hu. We sought to answer the question of to what extent and how online news media view persons with disabilities and how they are portrayed. The results show that there is a continuous dynamic of difference-similarity in disability representations. Many factors are at work to marginalize exclude and make invisible people with disabilities (e.g., low incidence, medicalization, infantilization, belittling, taboo), but an alternative, resistant perspective also emerges, which presents a more diverse picture and in which the voices of those affected themselves are heard (blogs, websites, social media platforms, etc.).