Az unió vezérelte átalakulás vége

Az uniós igényekre történő szüntelen hivatkozás a közép-európai országok EU-csatlakozásával és az unió 2005 júniusára nyílttá vált intézményi és politikai válságával talaját vesztette. Sürgető lett az uniós intézmények és politikák átfogó reformja, ami miatt túlhaladottá vált a „mai viszonyok mellett mennyi járna nekünk" szempontú megközelítés. Az európaizálódás folyamata az alkotmányos szerződés bukása után is halad tovább, ámde nem igényel és nem is tesz lehetővé egységesítést, különösen a környezetvédelmi és a szociális területen. Az unió csak akkor marad működőképes, ha szakít hagyományos, német-francia típusú centralizált bürokratikus működési rendjével, az új tagállamok pedig a nekik járó pénzek maximálásának politikájával.

The constant reference to European standards and requirements of the past 15 years has lost its significance with the crisis of European institutions and policies that have come to the open by the Brussels Council of June 2oo5. The radical overhaul of both EU policies and institutions have become indispensable, and that renders most analyses based on "what is due for us, ceteris paribus" grossly immaterial. Europeanization continues despite the rejection of the Constitutional Treaty by the Dutch and French electorates. However it does not require, not even allows for uniformization in "all walks of life" particularly in environmental and social affairs. In order to remain workable the EU must give up its reliance on Franco-German bureaucratic and centralistic traditions, while new members need to focus their policies on other objectives than maximization of net transfers.