Abstract (may include machine translation)
A fogyatékos emberek mozgalmában egyre erősebb az emberi jogi narratíva. Az ENSZ Fogyatékos emberek jogairól szóló egyezménye (2008) tovább erősítette ezt a trendet. Ugyanakkor csak kevés empirikus adatunk van arról, hogy valójában mennyire ismertek és elfogadottak az érdekvédelemben működő aktivisták, érdekvédők, önérvényesítők között az emberi jogok. Habár az emberi jogok rendszerét a fogyatékos emberek mozgalmának meghatározó alapítói, érdekvédői és kutatói is erősen bírálták, hiányzik az érdemi vita az emberi jogi és az azon kívüli gondolkodók között.
Tanulmányom az emberi jogi narratíva kritikai elemzése. Az empirikus adatokra épülő kutatás annak járt utána, hogy miként látják az autista és értelmi fogyatékos emberek érdekvédelmében dolgozók az emberi jogokat. A kutatást az Egyesült Királyságban és Magyarországon folytattam, résztvevői hivatásos érdekvédők, szülő-érdekvédők és értelmi sérült vagy autista érdekvédők voltak.
Az eredmények alapján elmondható, hogy – konzisztensen mindkét országban – az emberi jogokat az érdekvédelemben részt vevők többsége csupán távoli, jól hangzó elveknek tekintik, amelyeknek hatása a gyakorlati életre elenyésző. A résztvevők többsége nem vagy csak ritkán használ emberi jogi eszközöket érdekvédelmi munkájában. Az emberi jogi egyezményekről, eszközökről való tudás foka minden résztvevői csoportban alacsony.
A tanulmány amellett érvel, hogy hiba a fogyatékos emberek érdekvédelmi munkáját az emberi jogi egyezmények teljesítéséért való küzdelemként láttatni. Ugyancsak hiba a magyarországi és más kelet-európai fogyatékosmozgalmakat a globális kapitalizmus centrumországainak (Nyugat-Európa, Észak-Amerika) mozgalmaira kialakított modellekkel értelmezni. Fontos lenne a hazai érdekvédelem kutatása, ami a szűken vett emberi jogi küzdelmek helyett gazdag történelmi és diszkurzív részleteket tárhat fel arról, mikor és miért, milyen környezetben küzdöttek és küzdenek a fogyatékos érdekvédők és szövetségeseik.
The human rights narrative is getting stronger in the disabled people's movement. The UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities (2008) further strengthened this trend. At the same time, we have little empirical data on the extent to which human rights are actually known and accepted by activists, advocates, and self-advocates working in the field of interest protection. Although the human rights system has been strongly criticized by the founders, advocates and researchers of the disabled people's movement, there is a lack of meaningful discussion between human rights thinkers and those outside of it.
My study is a critical analysis of the human rights narrative. The research, based on empirical data, investigated how people working in the interests of autistic and intellectually disabled people see human rights. I conducted the research in the United Kingdom and Hungary, the participants were professional advocates, parent advocates and advocates for the mentally disabled or autistic.
Based on the results, it can be said that - consistently in both countries - the majority of those involved in the protection of interests consider human rights only as distant, good-sounding principles, whose impact on practical life is negligible. Most of the participants do not or only rarely use human rights tools in their advocacy work. The level of knowledge about human rights conventions and instruments is low in all participant groups.
The study argues that it is a mistake to see the work of protecting the interests of disabled people as a struggle for the fulfillment of human rights conventions. It is also a mistake to interpret the Hungarian and other Eastern European disability movements with models developed for the movements of the center countries of global capitalism (Western Europe, North America). It would be important to research the protection of interests in Hungary, which could reveal rich historical and discursive details about when and why, in what environment disabled advocates and their allies fought and are still fighting, instead of narrowly understood human rights struggles.
Tanulmányom az emberi jogi narratíva kritikai elemzése. Az empirikus adatokra épülő kutatás annak járt utána, hogy miként látják az autista és értelmi fogyatékos emberek érdekvédelmében dolgozók az emberi jogokat. A kutatást az Egyesült Királyságban és Magyarországon folytattam, résztvevői hivatásos érdekvédők, szülő-érdekvédők és értelmi sérült vagy autista érdekvédők voltak.
Az eredmények alapján elmondható, hogy – konzisztensen mindkét országban – az emberi jogokat az érdekvédelemben részt vevők többsége csupán távoli, jól hangzó elveknek tekintik, amelyeknek hatása a gyakorlati életre elenyésző. A résztvevők többsége nem vagy csak ritkán használ emberi jogi eszközöket érdekvédelmi munkájában. Az emberi jogi egyezményekről, eszközökről való tudás foka minden résztvevői csoportban alacsony.
A tanulmány amellett érvel, hogy hiba a fogyatékos emberek érdekvédelmi munkáját az emberi jogi egyezmények teljesítéséért való küzdelemként láttatni. Ugyancsak hiba a magyarországi és más kelet-európai fogyatékosmozgalmakat a globális kapitalizmus centrumországainak (Nyugat-Európa, Észak-Amerika) mozgalmaira kialakított modellekkel értelmezni. Fontos lenne a hazai érdekvédelem kutatása, ami a szűken vett emberi jogi küzdelmek helyett gazdag történelmi és diszkurzív részleteket tárhat fel arról, mikor és miért, milyen környezetben küzdöttek és küzdenek a fogyatékos érdekvédők és szövetségeseik.
The human rights narrative is getting stronger in the disabled people's movement. The UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities (2008) further strengthened this trend. At the same time, we have little empirical data on the extent to which human rights are actually known and accepted by activists, advocates, and self-advocates working in the field of interest protection. Although the human rights system has been strongly criticized by the founders, advocates and researchers of the disabled people's movement, there is a lack of meaningful discussion between human rights thinkers and those outside of it.
My study is a critical analysis of the human rights narrative. The research, based on empirical data, investigated how people working in the interests of autistic and intellectually disabled people see human rights. I conducted the research in the United Kingdom and Hungary, the participants were professional advocates, parent advocates and advocates for the mentally disabled or autistic.
Based on the results, it can be said that - consistently in both countries - the majority of those involved in the protection of interests consider human rights only as distant, good-sounding principles, whose impact on practical life is negligible. Most of the participants do not or only rarely use human rights tools in their advocacy work. The level of knowledge about human rights conventions and instruments is low in all participant groups.
The study argues that it is a mistake to see the work of protecting the interests of disabled people as a struggle for the fulfillment of human rights conventions. It is also a mistake to interpret the Hungarian and other Eastern European disability movements with models developed for the movements of the center countries of global capitalism (Western Europe, North America). It would be important to research the protection of interests in Hungary, which could reveal rich historical and discursive details about when and why, in what environment disabled advocates and their allies fought and are still fighting, instead of narrowly understood human rights struggles.
Translated title of the contribution | Human rights and the disabled people's social movement. A critical analysis |
---|---|
Original language | Hungarian |
Pages (from-to) | 29-56 |
Journal | Fogyatékosság és társadalom |
Volume | 2019 |
Issue number | 1 |
DOIs | |
State | Published - 2019 |