A rendszerváltozás állása és néhány új elmélet összefüggése

A jelen írás a térségünkben zajló átalakulás jobb megértéséhez használható elméletikeret kialakításához kíván hozzájárulni. A mennyiség mellett a minőség szempontjának bevonása révén élesebben rajzolódnak ki az „átmeneti gazdaságok”különbözőségei. Az áttekintés eredménye egyben óv attól a visszatérő módszertanihibától, amikor a jövőt közvetlenül a múltból kívánják levezetni. Az intézményiváltozások természete olyan, hogy a gazdaságpolitikai intézkedéseknél szokásos6-12 havi késleltetés helyett 3-10 éves késleltetési hatásokkal kell számolni. Ezértaz intézményi átalakulást a megelőző időszak konjunktúramutatói alapjánmegítélve téves pályaívet kapunk. Ez utóbbi határozza meg az integrációsérettséget. A rendszerváltozás elemzése az EU-érettség összefüggésében közvetlenülis a kormányzati politika számára releváns kérdés marad a jövőben is. Az érettségtisztán mennyiségi megközelítése tévútra visz. A múlt azonban nem közömbös: ezés a sajátos intézmények, vagyis a neoklasszikus elméletből elvonatkoztatott kéttényező egyre nagyobb mértékben határozza meg a rendszerváltó országok hosszútávú fejlődési teljesítményét a következő évtized során. Ez talán az elméletet is akorábbinál nagyobb érdeklődésre sarkallja e - világkereskedelmileg jelentéktelen -térségben történtek iránt.

The author wants to make a contribution to the theoretical frameworks within which a better understanding of the transformation taking place in this region can be attained. Giving consideration to the aspect of quality in addition to that of quantity throws more light on the diversities of the “economies in transition”. The findings of the survey should warn people from committing the usual methodological mistake, namely, drawing conclusions for the future directly from the past. The institutional changes are of a nature which result for economic policy measures in making their impacts felt with delays of 3 to 10 years instead of the usual 6 to 12 months. Therefore, an erroneous course of processes is obtained if the institutional transformation is evaluated on the basis of the indicators of trends of the recent past. Actually, it is the course of processes that determines the maturity for integration. The analysis of the systemic change in the context of the maturity for EU membership remains a significant issue for the government policy in the future, too. The merely quantitative approach to maturity is misleading. The past, however, is not indifferent: this and the peculiar institutions, i.e., the two factors abstracted from the neo-classic theory are in an increasing measure determining the long-term growth performance of the countries in transition in the decade to come. This will perhaps result in theory showing more interest than hitherto in what happens in this region of the world of not particular significance in the global trade context.