A makroprudenciális bankszabályozás és -felügyelés keretrendszerének kialakulása

Cikkünkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy a 2007–2008-as válság után bekö vetkezett változások a bankszabályozásban értelmezhetőek-e paradigmaváltásként. A válaszban a szűk értelemben vett bankszabályozás terén az elmúlt években kirajzolódó, részben már megvalósult, részben pedig a közeljövőben tervezett intézményi és szabályozási változásokat vesszük sorra. Ennek kapcsán vizsgálunk egy sor új intézményt, a bankunió-javaslatcsomagot, az Egyesült Államokban és Európában is terjedő too-big-to-fail szabályozás változásait, a likviditásmenedzsmenttel és a banktevékenység eredendő prociklikusságának ellentételezésével kapcsolatos szabályozási változásokat. Következtetéseinkben egy nagy horderejű változás kezdete mellett érvelünk, amelyben az állam (szabályozó hatóság) és a bankszektor viszonya radikálisan megváltozik. A kockázatalapú szabályozástól és felügyeléstől a szabályalapú megközelítés felé fordult a szabályozás úgy, hogy a fókusza kibővült a kiemelkedő fontosságot kapó rendszerkockázatok szabályozásával. A változás azonban nem teljes, nem terjed ki minden pénzügyi területre, politikai vitáktól sem mentes, és nem is feltétlenül kecsegtet egy stabilabb bankszektor kialakulásával. Ugyanakkor már most érzékelhető- en átrendezi a hatalmi viszonyokat, az állam és a bankok, az EU és más fejlett piacok, az EU és a tagállamok, az EU intézményei, az EU déli és északi, eurózóna- és nem eurózónatagjai között. Ezért nagyon fontos, hogy megértsük a bankszabályozás terén kirajzolódó, új paradigmát

In this article, we seek to answer the question of whether the changes in banking regulation after the 2007-2008 crisis can be interpreted as a paradigm shift. In response, we look at the institutional and regulatory changes in banking regulation in the narrow sense that have emerged in recent years, some of which have already been implemented and some of which are planned for the near future. In this context, we examine a number of new institutions, the banking union package, the too-big-to-fail regulatory changes that are spreading in the US and Europe, regulatory changes related to liquidity management and compensation for the inherent pro-cyclicality of banking activities. In our conclusions, we argue for the beginning of a far-reaching change in which the relationship between the state (the regulator) and the banking sector is radically altered. There has been a shift from risk-based regulation and supervision to a rule-based approach to regulation, with a broadening of the focus to include the regulation of systemic risks, which are of paramount importance. However, the change is not complete, does not cover all financial areas, is not free from political controversy and does not necessarily promise a more stable banking sector. But it is already creating a perceptible shift in power relations between the state and the banks, between the EU and other developed markets, between the EU and its Member States, between the EU institutions, between the EU South and the EU North, between euro area and non-euro area members. It is therefore very important to understand the new paradigm that is emerging in banking regulation