A kibővítési krízis

Az Európai Unió keleti kibővítésére úgy kerül sor, hogy - a szakirodalmi javaslatok többségének és a politikai reformtörekvések ellenére - azt nem előzte meg az Unió döntéshozatali és nagy elosztó rendszereinek átfogó reformja. Ez magyarázatra szoruló paradoxon, hiszen az Unió 15 taggal is a működőképesség határához ért. A szerző hipotézise szerint a reform nélküli bővülés előbb bénultsághoz, majd az évtized vége felé átfogó, érdemi reformokhoz vezet, így a keleti kibővülésnek valóban lesz élénkítő hozama.

Contrary to the broad mass of expert proposals and the efforts for political reform, the eastern enlargement of the European Union is taking place without a preliminary comprehensive reform of the EU decision-making and major redistribution systems. This is a paradox that requires explanation, for even with just fifteen members the Union had reached the boundary of being able to function. The hypothesis is put forward that an expansion without reforms will lead initially to paralysis and then - towards the end of the decade - to real and comprehensive reforms. Thus, the eastern enlargement will indeed have a revitalising effect.